Vasmacs

Úgy vagyok ezzel a hétről hétre rámtelepedő, leselkedő takarítással, amit kicsit többször, mint kellene megúszok, szóval úgy vagyok vele, hogy folyamatosan a takarítónő fogadása előtt vagyok. A világ leunalmasabb és haszontalanabb dolgának tartom, még akkor is, ha látens rendmániás vagyok. Aztán, amikor valaki szól, hogy van takasi nénije, hirtelen átváltok hezitálóba. Mert egyrészt smucig vagyok, hogy olyan melóért fizessek, amit én is kiválóan meg tudok csinálni, ráadásul az időbeosztásom miatt kiválóan tudnám beépíteni, de nem. El nem tudom képzelni, hogy egy idegen ember pakolássza és suvickolja a dolgaimat.Inkább örökre ebben félig kitakarított állapotban maradok. És még arra is rájöttem, hogy kár lenne a porszívózást átengedni másnak, a kreatívitásom bánná. A legjobb témáimat és gondolataimat ugyanis tili-toli közben szívom magamba, szóval valami agyi értéke is van a takarításnak. S hogy miért ülök itt mégis, a takarítás kellős közepén a gép előtt, s írok inkább mindenfélét, mint hogy kirázzam a porzsákot, mindenkinek a fantáziájára bízom.