Pannával fogócskáztunk a jégen, jó sokan voltak, én meg nagyon gyorsan mentem. Ez mondjuk kevésbé zavart volna, a korim recéje viszont nagyon alul van, így történhetett, hogy egyszer csak megakadtam hirtelen a gyorsulásban és röpültem egy fél métert. Mivel nem estem el évek óta, úgy megdöbbentem, hogy elfelejtettem magam alá tenni a kezeim és a lábaim, így a becsapódás a mellkasomon és a hasamon ért. Megrengett a sportpálya, másodpercekig azon gondolkodtam, hogy most akkor meghalok-é, mert levegő, az se ki, se be nem jött, aztán azon, hogy hogyan álljak föl, mert nem mozdult semmim. Még jó, hogy nem járunk síelni, egy nagyobb esés után, darabjaimra esnék, mint egy porcelán kutya. Ez az öregedés?