Ebben a hónapban egy négyoldalas cikkem (is) megjelent a Kismamában, határozottan büszke vagyok magamra, melynél egy babakori fényképem is fellelhető, a kedvenc, törölközős, bandzsa. Jóérzésembe kicsit belepiszkított, hogy tesóm képe végül nem került be, pedig szép kis múltlenyomat lett volna:) Azért így is jó érzés, hogy nagy felülettel támadok a mamik agyára, szeretem a munkámat.
Egyébként a karácsonyi nihill, vagy idill után, hirtelen belepett a meló, estére olyan tompa lett a fejem, mintha hajhagyma lenne csak benne. Miért nem lehet elosztani a mennyiséget, fene ezekbe a lapzártákba:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.