Tegnap már éppen megfogalmaztam, hogy most, az ünnepek után, végképp értelmetlenné válik a tél. Mert nincs semmi rákészülés, csak ez a rohadt hideg, se karácsony, se szilveszter, se téliszünet, szóval sesemmi. Aztán este véletlenül kinéztünk az ablakon és akkor láttuk, hogy esett a hó. Szép,kár, hogy nem lehet rajta szánkózni. És kár, hogy nem járunk síelni, annyira szerettem régen, ráadásul pont jó ütemben volt mindig, belelopott a tél második, unalmas felébe egy kis örömöt. Sajnos smucig is lettem, így baromira sajnálok fél millát azért, hogy kint álljak egy sípálya alján és nézzem Andrást, ahogy éppen azért sem síel, mert csak. Szóval majd. Addig pedig, minden potenciális síelés, valamint nagy és kis izé árát betesszük a ház külső, valamint belső felújításába. Talán nyugdíjig valamit csak összehozunk...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.