Gy. feltett a gépemre egy fényképnézegetős cuccot, ami 15 másodpercenként dob fel az elmúlt évtizedből, találomra képeket. Azóta sokszor csak ülök a monitor előtt és nem is tudom, hogy mit érzek, szomorú vagyok-é, vagy mi. Annyi minden történt, kisbabák nőttek fel mellettünk, szép helyeken jártunk és mindenhol jól éreztük magunkat. Arra is rájöttem, hogy miért szülünk sokadik gyerekeket: Valami elveszett dolgot szeretnénk visszahozni velük, pufók törpéket, meg fiatalságokat, sima arcokat, plusz néhány kilót (kinek föl, kinek le).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.