Vasmacs

Tegnap még úgy csináltam, mint aki dolgozik. Ma már arra is képtelen vagyok, két gyerek a helyén, én meg huss, irány a beszerzőkörút. Egészen addig imádok vásárolni, amíg be nem érek a boltba. Aztán az első sor valami között beszorulok két nő közé, valamint, amikor nem tudok megközelíteni egy valamit, mert ott liheg fél órája valaki. Ilyenkor elönti az agyam a pipa és otthagyom, még azt is, amit eredetileg megvettem volna. És úgy ávozom a boltból, hogy igazán utálom az embereket.

Egyébként megfogalmaztam Gy-nek valamelyik nap, hogy mi NEM a lényege a kariajiknak (húúú, ez már ünnep cukiság:)))))) ). Nem úgy kell ajándékot vásárolni, hogy azzal a valamivel aztán megváltjuk a világot és majd az illető egész évben csak azt fogja használni. Egyszerűen csak adni kell valami szépet és jót, egyébiránt a nagy akarás izzadtságszagú lesz.

Kedbes Vaga Bééé, örülök, hogy örülsz, bevallom én sem kevésbé, hogy családunkat nem lepi el megint a pelenka évekre. Egyébként pedig a Vince névért a mai napig pipa vagyok, hogy megfúrtátok, Andris igazán Vincés. Még mindig. De ha véletlenül egyszer, avalmikor úgy alakul, hogy elsüthetem ezt a nevet, akkor úgy sem hagyom magam, de még az is elképzelhető, hogy Gellért lesz, a Szevasz Gellért, sok szerencsét hagyományunk tiszteletére.