Nem is írtam, hogy Andris, már három hete megtanult korcsolyázni, valami félelmetes gyorsasággal. Mármint a tanulása volt gyors, a haladás még fokozható. Úgy tűnik, családunk számára a legjobban fekvő sport a korizás, mert minden héten sikerül elmennünk és bármi is történik, mindenki egy emberként megszavazza, hogy húzzunk korit. Egyébként, aki mondjuk csak síel, sokkal kevesebbet sportol, mert az ugye nagy macera, korizni meg bármikor, ha bárhol nem is, lehet.

Az első három alkalom után Andris már teljesen egyedül képes korizni, kicsit féloldalas, az egyik lábával kiválóan csúszik, a balt viszont nem emeli föl, csak siklik rajta, de majd tökéletesítjük. Mivel semmi sem lehet teljesen király, a korizásoknak köszönhetően, valszeg beújítottam, életemben először egy jó kis felfázást, majd leszakad az oldalam, a hasam alja, és folyton úgy érzem magam, mintha mindjárt menstruálnom kéne. Ez jó szar, de hát nagy volt a szám, hogy nem kell plusz zokni, most meg tessék. El kéne mennem dokihoz, de a világ másik végén van és mindig úgy érzem, amikor időpontot kérek, hogy "bocsánat, hogy élek, és hogy a doktornőhöz járok, szabad kérdezni?" Remélem most, így másfél hét után, lassan rendeződik és nem vakbélgyula, vagy méhen kívüli terhesség. És azt is, hogy nem méhen belüli. És egyáltalán, a gyereklétszám itthon teljesen a maximálison van, majd, egyszer, ha elér a kapuzárási pánik, vagy valami csoda történik és pelenkát, meg babapofit akarok szagolni, talán, valamikor, valahol. Egyébként meg nincsde.hu.