Ritka pillanatok, amikor végre zavartalanul játszhat Panna, Andris nélkül. A barátnőjével. És ilyenkor látszik, hogy mennyire idétlen kislányok még, ahogy hallom őket nyeríteni, meg viháncolni a szobából. Abban a pillanatban, amikor már itt a közös "ellenség", aki mindig be akar jutni a szobába hozzájuk és piszkálja őket (csak játszani akar csóri gyerek), egységesen átlényegülnek A NAGYOKKÁ. Sutyorgás, felsőbbrendű nézés és menekülés. Pedig egyáltalán nem tudják, hogy még milyen jó nekik, amikor András csak a kutyáját akarja megmutatni nekik, vagy be akar szállni a pollyzásba. Néhány év, és Bundika a haverjaival Panna barátnőinek a csöcsét fogja kilesni a kulcslyukon. Ki kéne élvezni ezt az ártatlan és hangos káoszt...