Pontosan öt éve, amikor a rapunzel barbie haja lógott bele a fürdővizembe, gondolkodóba estem. Hogy hát fiam lesz, elképesztő, és mik fogják érdekelni, vajon autózunk reggeltől estig és harcoskodunk? Aztán gyorsan fogadalmat is tettem, ott egy pamacs hab mögül, miközben a baba haját kicsavartam, mert hát gusztustalan, hogy az én fiam soha, mondom SOHA nem fog lövöldözős, agresszív játékokat játszani.

Aztán tegnap, amikor a kádban a hátamra ragadt egy műanyag katona, rámeredtem a csomó, hülye militarista játékra, mert már azzal van tele a kád, hol vannak a babák és egyebek. Szóval a gyerek érdeklődési hajlammal, én pedig elvekkel születtem. Amíg nem vettem neki műanyag katonát, addig mindenféle egyéb hülyeséggel lövöldözött és folyton robbant, pedig ezerszer megbeszéljük, hogy az nem jó játék, mert... És legózzunk, (a ház aztán felrobban, pfff), vagy rajzoljunk ( látod, ez tűz, mert láva robbanás tört ki és felrobbant a ház), vagy vonatozzunk (látod, anya, kilőtt a mozdonyvezető).

Persze az én fiam nem játszhat katonásdit majd, persze....