Friss topikok

  • gy...: Kapsz a hozzászólásról emailt? (2023.03.29. 16:44) 10.20.
  • kutyáslány: Ez egy ilyen beszivecskezendo poszt. :-) (2018.06.23. 20:14) 06.20.
  • kutyáslány: Hogy vagy? Rendben vagy? Merre vagy? (2017.03.31. 08:40)
  • Vaga: Azok tényleg :) (2016.11.28. 18:59) 11.26
  • Vaga: EZ AZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Húzogatod jobbra? (2016.11.22. 19:38) 11.21.

2009.11.11. 18:00 winninger jolán

Álmoskönyv

Sokszor mondtam már, hogy hiszek az álmokban és abban, hogy van valami felettes erő, amiből mi néha kiszakadunk, aztán visszatérünk, aztán megint leválunk. Néha aztán megmutatja magát valami kis titok, vagy csak sejteti magát, de ezekbe az apró dolgokba lehet kapaszkodni aztán hosszú-hosszú évekig.

Anyám, még gyerekkorában kötött egy egyezséget a nagyanyjával, hogy ha az öreg majd meghal, valamilyen jelet küld anyámnak. Évekig mesélte, hogy sosem küldött semmit, nem nagyon álmodott róla, s bár hasonló dolgokban hiszünk, ez a dolog azért elbizonytalanított minket. Aztán, két éve, nem sokkal az infarktusa előtt döbbenten mesélte, hogy a nagymamával álmodott. Egyszer csak megjelent neki, és csak annyit mondott: "És van". Aztán sokáig nem gondoltunk a dolgokra, pedig még ma is kiráz a hideg, ha eszembe jut, anyám betegsége valahogy kimosta a történetet a fejünkből. Csak később tettem össze a sztorit, hogy miért csak akkor került elő, több mint ötven év után: mert közel volt anyám a halálhoz, és mert az idő csak nekünk jelent akadályt. Egyébként döbbenetes az egész történet

Tegnap előtt anyám megint érdekeset álmodott, a papírjait kereste a kórházban, ahol eltéved és nem találta a műtőt. Ma pedig, itthon hagyta a táskáját a papírokkal, tesómmal (vagyis inkább tesóm) ámokfutottuk át az utolsó pillanatban a várost, hogy odaérjen a műtétig minden. Persze ötig anyámhoz sem nyúltak, de érdemes elgnodolkodni, hogy az ember néha tényleg megálmodik dolgokat.Én például sosem voltam babonás, egy tikkem van csak, az Erzsébet-hídon átkelve, legalább háromszor kell köszönni hangosan a Gellért szobornak, de ennek is története van, meg különben sem mondtam soha, hogy normális vagyok. Egyébként a gyerekek is átvették a hülyeségemet, szóval, ha néhány száz év múlva városi szokás lesz a hídon integetni, mert az szerencsét hoz, jelentem, mi voltunk a forrása. Egyébiránt sz@rok a fekete macskákra és péntek tizenhármakra, esküvői ruhával való álmodástól azonban rettegek. Családi tragédiák előtt, tuti mindig álmodtam vele. De ezek persze csak a saját szoc. dolgaim és különben is, titok:)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://vasmacs.blog.hu/api/trackback/id/tr821518359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása