2009.11.03. 11:54 winninger jolán
Lomok
Mostanában alig van időm gondolkodni. Hiányzik a saját belső életemre szánt idő, a rágógumi mentes, irányított-mentes, beszámolás nélküli merengés. Például azon, hogy várom a havat. Ha kinyitom reggel a szemem, az első dolog, hogy megnézzem, nincs-e kint manóvilág-fény, mert hiába nem látszik a fehérség, valahonnan egészen máshonnan lehet tudni, már az első pillanatban, ha esett. Egyszer nyáron is eszembe jutott, amikor korán fel kellett kelnem, igaz, nem olyan komolyan (jutott mármint eszembe), hogy de jó lesz majd télen. Pedig igazán utálom a hideget. Reggel, amikor a szokásos köröket róttam a kávéfőző, teafőző, hűtő és gyerekek között, eszembe jutott, hogy a Tomoriban kiszedték a régi ablakokat, ezzel pedig véglegesen megszüntették életem 10 évének hójelentés-statisztikáját, amit az ablakkeretbe véstem. Eltűnt egy részem. Lomolják az emlékeim.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.