Szóval címszavakban:

Hazavezeklésünk után rám szakadt valahogy minden, vagyis tulképpen a szokásos, de nagyon nehezen viseltem, mert Gy. is látástól mikulásig melózik, a két gyerek meg itthon, akik a fejükbe vették, hogy elkezdenek klasszikus tesók lenni, kvázi "kis köcsögök" egymással, hol lightosan, hol izomból. Vagy én puhultam el, no mindegy.

Aztán tegnap reggel, minden átmenet nélkül a próbatöméses fogamból levált egy rizsszemnyi darab, estére pedig belobbant, gondolom hiányzik neki a hermetikus zártság, merthogy a tömés mellett jött le. Mára odáig fajult, hogy algoflexel tudok létezni, hívtam a dokit, de már nem rendelt, hétfőn kötelezően vidék, keddre pedig amúgy is időpontom volt. Pedig annyira boldog voltam, hogy nem kell gyökérkezelni, persze ez még mindig jobb, mintha a rendes tömés után esik ki. Vagy a fene tudja, nem is biztos, hogy gyökerez, csak töm, hiszen eddig jól volt.

Kedves kérésre pedig Bundika okos feje és mi kísérőnek, mert fotóztak minket, a szent család, don corleone-val eggyütt:):

Aztán, életem első muffinja, mert feláldoztam magam a dobozos termékek azstalán:):

és egy kis janizás:))))))))))))) (sosem hittem volna, hogy ventillátoros képet csinálnak rólam egyszer:) )