Az egyik blogban, amit rendszeresen olvasgatok, a tulaj kifakadt, hogy csókoltatja a bajorországi olvasóját, aki rengeteget kattintgat rá, kvázi csúnyán beszólt neki. Sokszor nem értem az embereket, el is ment a kedvem a csaj blogjától, hát nem azért ír, hogy olvassuk? Ilyen ez a blogolás, vadidegen emberek csámcsognak rajtunk, író embernek ez csak jó lehet, szóval nem értem hová ez a nagy arc. Titkosítson, vagy mittudomén. De az olvasó, az olvasó, és így, ebben a formában szent. Én például baromi kíváncsi vagyok, hogy ki lehet, aki mindig egy bizonyos időben csattint rám, de mivel nem tudom, milyen ország, ki fia borja, tök mindegy, én sem akarnám, ha tudnák a blogtulajok, hogy kiket olvasok. Jó érzés, hogy valaki gondol rám, amíg én a nyálat csorgatva alszom, ez az exhibicionizmus, nem?
ui: tegnap belenéztem a cipőmbe, mert egy napja csiklandozott a nagylábujjamnál. Egy jólfejlett fülbemászó pottyant ki, aki túlélt több kilométert és egy erős lábszagot. Gratulálok neki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.