Vasmacs

Jön a hideg, most már minden kétséget kizárhatunk, ugyanis pont úgy érzem magam, mint egy idegbeteg. A fejem szétszakad, s a legapróbb marhaságon úgy felhúzom magam, hogy robbanok. Persze ebben erősen benne van a tegnapi megszállás is, de hát jobb családoknál is előfordul az ilyen, egy nap az életünkből, mit nekünk.

Egyébként is jól telt a hétvége többi része (figyelitek, teljesen konszolidált blogger lettem, mindjárt beszámolok róla, hogy a hétvége csodálatosan telt, písz end láv -end jugoszláv), bár kissé sokat ültünk autóban. Budapest-Balatonmária- Zalaegerszeg-Kaposvár négyest váltogattuk, szóval mozgásban voltunk végig. Pont, amikor ott voltunk, anyám kézhez kapta a nyaralóból lakóházzá való átnyilvánításról szóló papírt, vagyis azt, amiből megtudtuk, a büdös életben nem lesz a máriai ház lakóház. Ez mindössze annyiból érdekes, hogy évi 6000 forint helyett 60.000 kell fizetni az önkormányzatnak, tehát nem véletlen, hogy cselesen úgy intézik a feltételek, hogy a Festetics kastélyon kívül, szinte senki se kapja meg a megyében. Vicces, hogy jobb elrendezése, nagyobb területe és felszereltebb állapota van a háznak, mint az itthoni kérónak, de ez persze mellékes. Ráadásul az ikerrel osztatlan szomszédok vagyunk, aki tényleg csak nyaralónak használja a házát, szóval jövőre megint tarthatja a markát az önkormányzat. Mi konkrétan azon buktunk meg, hogy nincs egyben egy 17 négyzetméteres helység, azaz van, de az a konyhával, ebédlővel egy légterű nappali, ami nem ér, mert úgy nem jó, ha egyben van a konyhával és az ebédlővel. Mert csak. Na. Rohadjanak meg.

Valami egyébként elindult az utcánkban is, pedig már erősen terveztem, hogy bemegyek az illetékesekhez, ugyanis a tavaly megígért betonozásnak még nyoma sem volt. Pedig majdnem Csömörig, jobbra és balra minden (tényleg nem túlzok, minden) utcában betonoznak, nálunk nem. A legjobb az volt, amikor becsöngetett két melós, hogy akarunk-e a szomszéd utcákból maradt betonból venni, van-e valami betonozni való. Szóval tegnap végül két árkot fedeztünk föl az utcában, ami olyan, mintha valami elkezdődött volna. Most előveszem a jó kis pesszimista pista hozzáállásom, de nekem azonnal az jutott eszembe (azután, hogy zsííír, vééégre), hogy baszki, esőben és fagyban parkolhatok a környező utcákban és rokkantra cipekedhetem magam. De ez csak egy konzumidióta feljegyzés volt, hiszen éltem én kocsi nélkül is:) Szóval ilyen a hangulatom, mint a fenti szösszenet, azt hiszem, nem tetszik a rendszer. El is megyek ma bringázni, amíg le nem fú a zima a nyeregről.