Van az Andrisnak egy plüss kutyája, ami A KUTYA. Vagyis Jasper névre hallgat és kikophatatlan a kezéből, még az éjjeli vándorlásoknál is kitapizza és hozza magával. Panna például magasan tojt az efféle bohóságokra, nem érdekelték az állatkák, sőt, a babák sem, Andris viszont hűséges. Ahogy teregettem a kutyát (mert homokos lett, ugyanis Jasper homoksütire vágyott), arra gondoltam, hogy milyen szomorú is egyben ez a kedvenc állat dolog téma. Micimackót olvasunk egyébként, és tegnap este azon filóztam, hogy van-e még egy ilyen mesekönyv, ami ennyire tele van szeretettel, kirajzolt jellemekkel és ilyen pontosan felépített világgal. Szerintem nincs, mondjuk biztosan benne van Karinthy keze is a dologban és azt is be kell látni, hogy igazán 10 év felett üt a belőle áradó humor, de páratlan írás, na. Andris Jaspere és Winnie the pooh között erős hasonlóságot érzek a betöltött szerepéből adódóan.
Egyébként, ahogy nézem a szereplők "hús-vér" figuráit, az jut eszembe, hogy mennyi érzelem volt egyszer ezek körül az állatok körül. Milne mindent ráhúzott ezekre a rongyocskákra, amit lehetett, élt a birtokuk környéki erdő (Százholdas Pagony) és az összes állat. Most pedig nincs semmi, csak több kilométer disney film, és nincs Milne, meg Róbert Gida, azaz Christopher Robin sem, csak egy vitrinnyi állatka.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.