Az már önmagában is filozófia, ha megkérdezzük magunktól, hogy a hely, ahol élünk, a létező világok lehető legjobbika. Mert hogy az-e? Ha szerencsénk van, akkor azt válaszoljuk, hogy igen és talán még el is hisszük. Ez persze csak önmagunk pozicionálása ahhoz a mércéhez, amit ismerünk és vágyni hiszünk, a kérdés már csak az, hogy mi van, ha kételkedünk? Vajon mi akadályoz meg bennünket abban, hogy olyanná tegyünk az életünket, amilyennek szeretnénk? Miért nem tudjuk átlépni azokat a korlátokat, amiket felismerünk és megértünk? Lehetséges, hogy abban, hogy boldogok legyünk, vagy legyünk bátrak, esetleg tökéletesek legyünk,mindazt saját magunkat gátoljuk? Sőt, az is előfordulhat, hogy direkt építjük magunk köré a falakat, nehogy valami történjen? Mi van, ha máshol, máshogyan jobb? És mi van, ha ezt soha nem tudjuk meg?