Gondoltam, átülök a Panna szobájába, mégse mindig ugyan abban a helységben üljek. Aztán meggyőztem magam, mert úgy éreztem, a saját asztalom gyümölcsöző írásokat termel. Lehet, hogy az is a neurotikusságomhoz tartozik, amikor R. ruháit lázasan elpakolom azonnal a székemről "Ne pakolj a munkahelyemre semmit!" felkiáltással.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
peppermint 2009.09.17. 09:56:29
Ez még nem a vég, szerencsére.
Sokkal szarabb pszichoszomatikusan - mondjuk ízületi kórságot kapni.
Na, ugye hogy máris jobban érzed magad?
:-)))))