Homokba kell dugni a fejem, mert különben szétszakad a lelkem. Nem akartam elolvasni az agydaganatos kislány posztját, aztán mégis belenéztem, majd felfordult a gyomrom a kommentektől és összeszorult a torkom is, hogy baszki, megtörténhet bárkivel ez az egész. Vagyis bárkinek a gyerekével. Ez pedig egy történet a millióból, mi meg élünk tovább, nézzük a hülye műsorainkat este, tervezzük, jövőre hová megyünk nyaralni és a legnagyobb problémánk, hogy milyen tárggyal fixáljuk magunkat a valósághoz. Nem egészséges a modern kor emberének lenni, túlságosan hozzászoktunk, hogy túléljük az életet. Pedig tiszta sor, megszületünk, meghalunk, mindenki, előbb, vagy utóbb, s sokan előbb. A gyerekhalál akkor is mocsokság. A gyerekbetegség is. Ezekről nem akarok tudni, ki kell zárnom az agyamból a lehetőséget is. Régen agykontroloztam, tegnap elővettem a tudásom, amibe jól belealudtam, én is csak egy rohadt kis katasztrófa-turista vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.