Ebben az életemben egészen biztos, hogy a türelmet kell gyakorolnom. Néha azt gondolom, hogy már egészen jól megy, van még azért hová fejlődnöm. Tegnap például egy Balaton-Pest távot sikerült vonattal közel öt óra alatt megtennem, s az út végén kész voltam teljesen. Gondoltam olvasgatok, meg ilyenek, ennek ellenére a vonat tömve volt, hála az új kocsik elrendezésének peron sem volt, így nullára redukálták az állóhelyeket, késett majdnem két órát az egész és végig a wc-től fél méterre voltam. Pedig mindig úgy gondolok a balcsi-pest távolságra, mint egy rövid szusszanatnyi távolság, a nagy szart. Inkább a le-lerobbanó Forddal vágok neki, mint így, még ha úri lánynak tűnök, akkor is.
Mellesleg öt óra alatt majdnem Trogirig lejutottunk autóval.
Aztán nehéz kivárnom a helyi internet gyorsaságát, a szerkesztőségi rendszertől teljesen el vagyok vágva, s mire egy-egy oldalt letöltök, kinő a borosta a lábamon. Komolyan, olyan állapotok vannak internet ügyileg, mintha régi, betelefonálós netem lenne...holnap Gézától dolgozom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.