Vasmacs

Itt fekszem rokkantan, lábaim helyén két cső van, ami tejsavval van tele. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején! Tegnap előtt, miután megérkeztünk és éppen leeresztettünk, hogy mennyire király már egy kicsit elszakadni mindentől, a mézes szilva pedig elkezdte végezni a dolgát, szóval megcsörrent a telefon. Tesóm tapintatosan érdeklődött, hogy ha valamelyik gyerek beteg lenne, hol vannak a homeopátiás szerek. Kérdésemre hárított, csak érdeklődik, engem meg a pálesz kevésbé hagyott gyanakvóvá. Aztán anyám is hívott 10 perc múlva, hogy hol a lázcsillapító, ááá, csak, úgy. Végül kibökték, hogy Andris lázas. Puff. Fordult egyet a gyomrom, lélekben megint visszacsatoltam magam Mátyásföldre. Azt hiszem, Andrisban van valami egyensúly érzékelő, ha távolabb megyek, felborul a normálállapota. Utoljára mondjuk kórházba rohantam a Szigetcsúcsról hozzá éjjel, két éve, szóval most jobban jártunk.

Térjünk vissza a biciklizésre! Alapvetően a lehető legjobb időtöltés egy biciklitúra, főleg azért, mert a különböző ellátóegységekben való ülés aránya a tekeréshez kb. kétharmad, így tegnap 5,5 órát sütiztünk, kávéztunk, ebédeltünk, fröccsöztünk, míg 3 órát bicikliztünk. Ennek örömére, 66 kilométert kellett belepréselni ebbe az intervallumba, szakadó esőben, fájó térddel, és egyéni szocproblémámmal, menstruálva.

Nem tudok ülni, menni, konkrétan sehogy sem jó és ma is nyeregbe kell pattanni. Mondtam Gy.-nek, legközelebb toljon le a Tajgetoszról, az gyorsabb lesz, s hogy hogy ülök ma föl, még kérdéses, lehet, hogy állva teszem meg a távot, vagy mászva.