Vasmacs

Azt hittétek, mi, hogy hallgatásom oka a végleg befordulás, melynek Katona Klári volt az első jele, de nem:D A nap olyannyira kisütött, hogy gyakce egész hétvégén házon kívül tartózkodtunk, ráadásul megérkezett a felmentő sereg is anyám személyében.

Ennek örömére délután, mivel nagyon hajtott a kíváncsiság, bringára pattantunk, hogy közelről láthassak végre szélső jobbosokat. Amúgy a témához hozzátartozik, hogy Gy.-vel jól összevitatkoztunk még szombaton a játszón (hát ugyan már, hol is kell ilyenekről vitatkozni), mert egyszerűen nem értem meg, mi szarért kell a sz. jobbot olvasni, ráadásul rendszeresen. Szerinte azért, hogy tudjuk, hogyan gondolkoznak, szerintem meg annyi szép dolog van és főleg érdekes, amiről olvasgathatok, hogy teljesen fölösleges, ráadásul még az oldal olvasottságát is növeli így. Ezzel az erővel mindenfélét vizsgálgathatnék, hogy hogyan látják a világot a skizofrének, meg mondjuk a jehovisták, bár, ez a kettő bizonyára izgalmasabb vizsgálat lenne, mint pufajkás turult olvasni.

Szóval, kitekertünk a Hősök terére, és érkezésünk után már az ötödik percben beszólogattam volna a sok izének, akik elvakultan hallgatták a tömény, ostoba demagógiát. Ami kicsapta a biztosítékot, az az volt, hogy szüntessük meg a magánnyugdíjpénztárakat és adjuk a pénzt az államnak újra. Ekkor egy laza fordulattal kitértünk egy bazi nagy fényképezőgép elől, mert mekkora szívás lenne már rajta lenni valamelyik képen és angolosan távoztunk a Balettcipőbe. Aztán hazafelé megjelent a gárda is én meg, mivel ősmagyar vagyok, meg gyáva, hogy nem merek nekik beugatni (amivel pont olyan lennék, mint a szatyros nénik, akik protkóval csattognak), jól kicentiztem a masírozó izéket, ezzel pedig annyit értem el, hogy a zászlójuk a pofámba lengett egyenest. Hát, ezek mennek nálunk.

Itthon aztán meggyőztem magam, hogy a liberalizmus végül is pont erről szól, hogy hagyni kell a másikat azt csinálni, amit akar, így megférnek mellettem. A kérdés már csak az, hogy a liberalizmus hol fordul át anarchiába...