Azt hiszem, Pannával tegnap megtörtént minden gyerek titkos vágya: kincset talált a kertben. Mindig is tudtam, hogy a házunk és környéke egy műemlék védelmi terület, csak éppen gondozatlan, vagyis felújítás nélküli, íme, itt a bizonyíték:
Először, amikor megmutatta, azt hittem, hogy a régi pengőjét hozta ki valamelyik gyerek és elhagyta a kertben, aztán, ahogy vakargattam, az 1896os dátumon akadtam fent. Gyorsan előhoztam jó parasztosan egy kis fogkrémet, azzal dörzsölte a kis régész, ettől meg úgy bezöldült, hogy semmit sem láttunk rajta. Végül vízzel és szárítással kiderítettük, hogy egy német birodalmi 10 pfenninges boldog tulajdonosa lett Panna. Sokat nem ér, na de az eszmei értéke, meg hogy a saját kertünkből, a körtefa alól. Átfutott az agyamon az a perverz gondolat, hogy elkezdhetnénk ásni, hátha valami nagyobb leletre bukkanunk, de majd akkor, ha egyszer tényleg építkezünk.
Amikor csináltuk a konyhát és bontottuk a régi ereszt, egy olyan újság került elő magából az ereszből (gondolom azzal tömték ki), ami 1906-os volt és miután ketten végig forgattuk, elporladt. Ezúton várom az MTA munkatársait, talán a végén fel is újítják a kérót egy kalap alatt:D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.