Vasmacs

Tegnap, miután elhatároztam, hogy a naptárra való tekintettel a szabadban fogjuk tölteni a napot, tettem egy gyenge próbálkozást arra, hogy néhány barátot kicsalogassak a ligetbe. Nos, a népek fele dögrováson, másik fele meg öregedő állapotban. Mindegy, nem voltam hajlandó megfutamodni, meg aztán még egy nap a két gyerekkel a lakásban és lelövöm magam, így kihatottam a ligetbe, hogy veszünk délutánra cirkusz jegyet.Cselesen a legmesszebbik parkolóban hagytam a kocsit, hogy majd jól kitikkasztom őket, a végeredmény viszont az lett, hogy mire átvágtattunk a liget másik felére, a két, magassarkúba préselt lábam oly szinten kész volt, mintha fanyeleken loholtam volna. Kölykök meg maradtak elemükben továbbra is...Mivel kevés idő volt már az előadásig, futva tettük meg a visszafelé vezető utat, ezzel pedig egy bermuda -háromszögre emlékeztető vonalat jártunk be cirka két óra alatt. Aztán kocsiba be, szar kaja megvásárlása, megevése, szintén a kocsiban, szétszakadt és összesarazott ruhák villámátvevése, majd visszarohanás a cirkuszba. Utána félholtan haza, Pannát elvitték a másnapi fellépése miatt a barátnőjéhez aludni, szóval még pakkot is pakoltam, aztán feküdtem Andrással és a tyúkokkal.

Ha ilyen egyedülálló anyának lenni, akkor ezt passzolnám, bár az esetben néha apukának is lennének apás napjai, szóval talán az elvált nők még kipihentebbek is lehetnek, min a folyton harcra kész társaik. Hogy pasit mikor szereznek maguknak, az már egy kisebb rejtély, lehet, hogy az első mozgó célszemélyre lecsapnak. Nos, nekem itt van a közelben a Guszti,esetleg a postás bácsi, vagy feladhatnék akár hirdetést is. Ínséges időkben talán játszótéri elvált apukákat is kereshetnék, de csak kizárólag flörtölés szempontjából, egyébként a gyereklétszám villámgyorsan emelkedne általuk otthon. Amúgy meg félek, mire egy pasival is eljutnék esetleg egy ágyig, amiben mondjuk egy gyerek sincs, rohadtul csak aludni akarnék.Hiába, a szex mocskos, az alkohol meghülyít, a cigi pedig kinyír. Akkor mi marad még?

Amúgy a cirkuszról csomó gyerekkori dolog jött ellő, például, hogy miért nem szerettem soha. Mármint a cirkuszt. A mostani előadás például egész jó lehetett, annak, aki szereti az ilyeneket. Amíg mindenki a lovakat meg az idomított kutyákat nézte, én a csillogó ruhákat. Az embereknél meg nem tudtam nem arra gondolni, hogy a sok műmosoly és flitter mögött, mennyi izzadság, nyomor és keserűség van. Miközben a bohóc tréfáskodik, alig várja, hogy a műsor után letoljon egy hubit, a kötéltáncos meg majd meghal egy cigiért, az idomár fiú pedig csajokat akar hajtani a dizsiben. Tavaly voltunk balcsin sátoros cirkuszban, mert ott ez ugye tényleg program. Az ötvenes, roggyant jegyszedő néni volt a bűvész is, komolyan írni kéne erről a ellentmondásos világról egy regényt. Vagy legalább csak egy novellát.

Amikor nagyanyám vitt minket cirkuszba, még csillogott a lépcső és az egész ragyogást elhittem (bár nem szerettem, mert féltem, hogy odajön hozzám egy bohóc). Most egyáltalán nem csillogott a padló....