Ma megyek elhajolni megint, igazán rám fér. Aztán gondolom este, mire elfáradok, abaromira nem akarok majd elmenni, de vannak olyan találkozások, amiket nem lehet lemondani, mert kellenek és jók. Tegnap estig haveroztunk a gyerekekkel, annyira jó, hogy már mind a kettő jól el van nélkülem is és játszanak csapatban...de most nem is erről akartam írni.
Egyéb iránt várom, hogy megérkezzen a versenybringám, ami peugeot:) És ha végre itt lesz, elkezdődhet újra a száraz edzés a nyári túrára, bár kitaláltam, hogy Szilviával mi ellenkező irányba indulunk el, így előbb Siófokra érünk. Vagy motort tetetünk a bringánkra, esetleg tandem kerékpárra pattanunk. Sőt, az is eszembe jutott, hogy kenuval megyünk majd a part mentén, így végre vízi túrára is eljutok, de azt mondják, hogy így lassabban haladnánk.
Amúgy nem tudom, hogy Gyapjas miért várja nagyon, hogy menjek, szerintem elfelejtette, amikor tavaly tíz kilométer után majdnem hozzávágtam a biciklit. Komolyan, inkább futva teszem meg a távot, de az is lehet, hogy csak a régi gép volt alattam szar, mert görgőn meg sem kottyan ugyan ez a mennyiség. Engem az egészben amúgy az esti kerioki, vagy kereoki és asztalon táncolás vonz legjobban, kár, hogy ehhez majd tekerni is kell. Tavalyról még bennem van egy dal, amit hajnalban lekevertek, pedig igazán ügyesen lopkodtuk mások elől a mikrofont.
És hogy új zenei inger is érjen mindenkit:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.