Vasmacs

ha több napot bent vagyok a gyárban, hajlamos vagyok elfelejteni, hogy az a munkahelyem. Napok óta agyfaszt kapok, sőt, már hosszú hónapok óta, nemcsak én, többiek is, mert egyszerűen van, amit nem értek meg, ha ezer évig élek, akkor sem. Hozzá kell tennem, hogy kapitányunkért tűzbe mennék, soha nem volt jobb főnököm, talán azért is, mert kicsit olyan, mint én. Persze ő nagy kaliberben, én meg mikronyiban, mindenesetre ő az egyetlen ember, akinél a feszkó pont úgy megy át, mint rajtam. Majdnem. Tudjuk mikor kerüljük el egymást, mert valami felcsűrte az agyunkat, elég egy nézés és odébb állunk, ok nélkül tudjuk basztatni a másikat, mert valaki más éppen basztatott bennünket és jól levezetjük a feszkót általában egy harmadik valakin, valahol és tudjuk, mikor kell csöndben maradni egymással. Ha pedig elmúlt a vihar, nem kell bocsánatot kérni, hogy hülye volt a másik, csak egy pikírt poén és ok. Ez másnál nem is működik, csak kapitánnyal, biztos mert nála is jön a gőz és megy. Egy dolgot viszont nem tudok megérteni, tényleg olyan, mint don corleone a lófejjel az ágyban, ha valaki egyszer kiesik a gyümölcskosárból az fix, hogy nem pakolja vissza magát, még ha igaza is lenne, akkor sem. Kapitány gyűjti a jó és a rossz pontokat magában, még ha ezt körülötte nem látjuk, akkor is és az elvei legtöbbször követhetetlenek, legalább is, valamilyen idealisztikus mezsgyét követ. Ha pedig egyszer betelik, akkor a nem az egy örök nem lesz. Vagy legalább is sokáig tartó. Ez persze tök jó, mert önmagához hű, kívülről viszont sosem lehet tudni, hol tart a bilije, és csak remélni tudom, hogy velem kapcsolatban még fér bele a kakiból. Így kívülről nem értjük, hogy miközben az egyik ember bent csak a levegőt rontja és egy tollat sem bíznék rá, nemhogy munkát, az miért dolgozhat, a másik, aki pedig a munkáját jól végezné és akarná, ő miért nem teheti. Naponta megkérdezem, hogy mi az elhivatottsága tárgya, mármint kapitánynak. Nagyon komolyan elmondja, hogy miért, én pedig halál komolyan elmondom, hogy ezt nem értem. Másnap újra kezdjük mindig elölről. Ma kicsit többet szopott a melósgárda kedvencünk miatt és kénytelen volt ezt tudomásul venni kapitány is, de továbbra sem értem miért nem kúrta ki embert, mint macskát szarni, csak duzzogóba küldeni egy hétre. Mondjuk biztosan azért, mert ő a boss és nem én és mert nemes jellem, és egy esélyt mindenkinek ad. Így ma kicsit többet voltam pikírt a saját főnökömmel, mert hárman dolgoztunk megint kis kretén hülyegyerek helyett, szóval remélem nem kapok lófejet, és próbálom megérteni kedvenc főnököm agyhullámait. Különösen úgy, hogy aki mellett kampányolok semmirekellő munkaerőnk ellen, legalább kétszer kifacsarta a szívem, így ezen vonalon nyilván én sem vagyok normális. Szerdára megint a kedves arcomat veszem fel, ígérem. De ez a két nap folytonos feszkó kicsinált. Hát ilyen ez a gyár, ezért szeretemJ

ui: mivel a fényképezőgép pannánál van, aki az apjánál van, adapterem meg a gyárban, csak elmesélni tudom, hogy remek képek készültek, úgy mint:

1, a lábam és levendula.

2, andrás és a muskátli

3, Lábam és a muskátli.

4, andrás és levendula

5, tea és andrás

6, tea és levendula

7, levendula és muskátli

ui: ilyen ez a középkor (andris anyáknapi iskolai levele ugyanis így kezdődik: ….. anyukám középkorú, vékony nő. ….mindig ideges, mert sokat dolgozik… nagyon szeretem, mert mindig kedves :DDDDD – kurva tükör a gyerektől, mi?:D)