Friss topikok

  • gy...: Kapsz a hozzászólásról emailt? (2023.03.29. 16:44) 10.20.
  • kutyáslány: Ez egy ilyen beszivecskezendo poszt. :-) (2018.06.23. 20:14) 06.20.
  • kutyáslány: Hogy vagy? Rendben vagy? Merre vagy? (2017.03.31. 08:40)
  • Vaga: Azok tényleg :) (2016.11.28. 18:59) 11.26
  • Vaga: EZ AZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Húzogatod jobbra? (2016.11.22. 19:38) 11.21.

2016.03.03. 18:55 winninger jolán

03.03.

Ma reggel kipattant a fejemből a nagy ötlet munkába menet, mert a napi vezetés teljesen meditatív funkciót is ellát, szóval kitaláltam, hogyan lesz nekem itthon ágyam is, oh yeah. Egy éve lakunk egyébként itt, azóta egy ágybetétet dobálok esténként a könyvespolc elé, ami egyébként analízissel már önmagában sok mindent megmagyarázna, miért nem figyelek a magam dolgaira, a gyerekek dolgai ugyanis nagyon klasszak lettek ( így adtam írásba, hogy pont telibeszartam eddig a saját igényeimet, és pont ott is tartok)  Szóval azt hiszem, ideje hosszú távon berendezkednem, régi álmom teljesítem azzal, hogy a könyvespolcot előrébb húzom és mögé teszem az ágybetétet, a szabad véget pedig egy újabb könyvespolccal zárom (csak hogy merjek nagyot álmodni :DD ), hogy létrejöjjön a kuckósítás. Nem lesz széles, de ha valakit beengedek, majd alternatív megoldást keresünk. :DD Tisztára felvillanyozódtam, már csak palit kell keresnem, aki összefúrja mindezt. Egyébként, hogy dicsekedjek, a nyári köcsögöm telik, olyan lettem, mint Dagobert bácsi. Néha megszámolom a zsééét, múltkor letörölgettem a polcot a dugipénz körül, el fogok jutni a megtakarítás párnába varrásáig, meglátjátok... A terv tehát 50 százalékos, a szex köcsög még pang. De nem csüggedek :D

Szóval egy éve lakunk itt, gondoltam megünneplem majd valahogy. És bár sokat sírok rívok, azért büszke vagyok magamra, mert egy év alatt hatalmas utat jártam be. Önálló lettem. Nem várok segítséget a hétköznapi dolgokhoz és a kevésbé hétköznapi dolgokhoz sem (fúrni azért jöhetne valaki), ha valami jön, annak viszont nagyon tudok örülni. És miközben tavaly úgy éreztem, hogy teljesen lenulláztam magam mindenhogyan és gyakorlatilag a rajtvonalra kerültem vissza, ma már nem élem meg olyan drámaian a helyzetet. Rohadt nehéz időszak volt két éve, vagy még régebben, elengedni egy házasságot, ráadásul olyan kapcsolatban próbáltam töltődni, ami nem tudta azt adni, amire szükségem volt érzelmileg és ettől még jobbana a padlóra kerültem, egyszerre kaptam a sallert két irányból, szóval nehéz volt elhinni, hogy egyszer süt majd a nap. Persze sokszor ma sem süt, inkább olyan szürke az átlag, de nem ijedek meg attól, ha valamit el kell engednem. A kemény része pedig lelkileg jött szembe ennek az elmúlt szopóroller időszaknak, mert egyrészt nehezen engedek be az életembe bárkit azóta. Nem akarok sérülni, elveszteni valakit megint, ami hosszú távon baromság, mert hát kockázat nélkül ugye nincs semmi, de a lényeg, amit annyi embernek elmondanék, akik hasonló helyzetbe kerülnek, hogy dobjatok félre minden önismereti, világmegváltó tanácsot, mert igazából saját magunk nélkül lóf@szt sem ér egyik sem. És a sz@r részt nem lehet megspórolni, mind kell ahhoz, hogy eljuss A-ból B-be, vagyis inkább Z-be. Néhány hete jutott az eszembe, hogy  nem kevesebb lettem ettől az egész válságtól, hanem sokkal mélyebb. Olyan dolgokat éltem és értettem meg, amit csak így kaphattam meg. Persze nem jobb az életem, mintha egy békés kapcsolatban élnék, hanem más. És igen, amíg én nem vagyok jól, senkivel sem lesz jó, így hiába várom a napsütést bárkitől is.

Az álmokat nagyon fontosnak tartom, itt is írok róluk sokat, és tudom, hogy üzennek, sokszor még spirituális tartalmat sem kell keresni, egyszerűen csak a belső gyerek jön ki belőlem, akire nem figyelek. Sokáig úgy álmodtam, hogy feleség vagyok, még néhány hónapja is. Jöttünk-mentünk gy-vel, olyan természetesen, mint évekkel ezelőtt, még kérdeztem is tőle sokat, hogy ő álmodik-e ilyeneket, és nagyon szarul esett, amikor nézett, mint a luki nyúl, hogy dehogy. Mostanában már nem álmodok ilyet, sokkal inkább bolyongok álmomban. Tegnap viszont azt álmodtam, hogy itthonról mentünk Andrissal valahová és a régi házra gondoltam és az jött elő rögtön, hogy dehogy mennék vissza, hát itthon vagyok.

Így ért össze a kép, amit olyan hosszan fejtegetek, mert nem véletlen, hogy most készítem a nyoszolyám, a belső és külső elfogadás összekapcsolódott, álmomban és ébren is. Sok dolog persze jobban fáraszt, kevesebbet locsogok, és kevesebbet álmodozom. Ez nem jó, de majd ez is jön. És ha mindez meglesz, majd valaki becsönget egy fúróval is :DD

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://vasmacs.blog.hu/api/trackback/id/tr38441742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kutyáslány 2016.03.04. 20:04:52

Bassza meg, hogy annyira nagyon le tudod írni, amin az ember átmegy.
süti beállítások módosítása