Vasmacs

Azt hiszem, mindenkiben van egy kis Amelie, amikor a sikertelen író kulcsmondatát titokban a falra írja, hogy örömet szerezzen a másiknak. És olyankor, amikor ez az Amilie csiklandoz bennünket belülről, kiszakadunk a bőrünkből, alig bírunk benne maradni. Na már most, amikor a gyárban csak jönnek és jönnek megállás nélkül az emberek, Amilie kb. 11-ig van bennem, utána legtöbbször azon gondolkodom, hogy néhány ember hogyan érte el mondjuk a harmincas éveit?! Az egy dolog, hogy gyáron belül nem talál meg bennünket, de hogy a lépcsőt sem, aztán pedig megriad családostól, hogy van egy nagy terem, ahol baszki emberek is vannak, és egymás kerülgeti a család, papa, nagyi, anyu, apu és a kölykök egymást, hogy ki jön oda a pulthoz, mert jaaaj, kommunikálni kell valakivel. Komolyan, ezek egyszer kimennek a kertbe és eltévednek! De ez csak a három non stop nap negatív lecsapódása. Azt pedig csak halkan mondom, hogy képzeld el, mit szólt hozzám az a család, ahová véletlenül oda telefonáltam még évekkel ezelőtt, amikor P-nek nem múlt a fülfájása és már mindent végig zongoráztam, amit az ügyeleten mondtak, gondoltam visszahívom a mukit egy kis telefonos segítségre. Csakhogy véletlenül mobilt hívtam, ami egy x családhoz csörgött és egy gyerek vette fel, én meg fékezés nélkül mondtam, hogy mi van, láz, fájdalom, gyógyszerek, anamnézis. A vonal végén árnyalatnyi megütközés, a távolból egy női hang kiabál, KIAZ?! Gyerek vissza az anyjának, valami nő, akinek a gyerekének fáj a füle és nem múlik a gyógyszerre sem, mit csináljon? Mit, hát adjon neki még, mittudomén.... És végülis azóta azon gondolkodom, hogy milyen rendesek az emebrek, nem az volt az első reakciója, hogy ki az isten ez az idióta, hanem rögtön váltott agyban, hogy mi a teendő. Mondjuk nagyon röhögtem, amikor letettem a telefont. Szóval globálisan ennyi az emberekről alkotott mai véleményem, billeg a balance, még ha hétvégén a jelszó a tajgetosz volt is :)

Rá kell, hogy jöjjek, tényleg nem vagyok jó emberismerő. Simán áttolnak még negyven évesen is a palánkon, mert akiről azt hittem, hogy tényleg szoros a kapocs, vagy legalább is van valami közöttünk (és ezt most nem is paliról mondom kivételesen) hát igazából tényleg mindössze érdekből, vagy valami furcsa, megmagyarázhatatlan  indokból tartotta velem vonalat. Never mind, ez is keményít, majd még kevésbé veszek komolyan bárkit is. Így lesz csupa móka és kacagás...