Sikerült végre eljutnunk a karácsonyi ajándék wellnessre, ami egyébként 3 hónapja lejárt, de kimozogtam, mert elrontották rajta eleve a dátumot. Úgy kellett mennünk, hogy akkor most, vagy soha, ennek örömére le kellett mondani egy fogorvost, egy ballagást, két baráti találkozót, egy-egy napot a suliból igazgatói kérvénnyel és a munkám is csücskösen jött ki az előző heti zsinórba okádástól. De megcsináltuk. Egyrészt büszke vagyok magamra, mert felnőttként levezényeltem a három napot, Dombóvár-Siófok kanyarokkal, másrészt lehet, hogy nem is én voltam a felnőtt, hanem a Panna. Akár hogy is, az azért bennem van, amikor áll előttem. Anya. Néha úgy érzem, hogy egy aranyhallal beszélgetek, aki úszik, úszik és minden körnél elfelejti, hogy ezen a dolgon már egyszer rágódott. Szerintem okos, nagyon jól megfogalmazta:) A három nap egyébként nagyon jó volt, ettünk, olvastunk, napoztunk, fürödtünk és aludtunk.Békében. A hátunk valami véletlenség folytán annyira leégett, hogy most otthon mindenki meztelen felsővel mászkál, pedig 30-as krémmel kentem mindenkit.  Szóval megnyitottuk a nyaraló szekciót. Bassza meg két napnak, ami ugye egy hétvége lenne, úgy örülök, mint egy hét szabinak. Tehát fejlődök, mert a kis dolgokat is értékelem. Bár két nap vízparton szerintem nem kis dolog.

ui: Zsivágóban csalódtam. A végére kifejezetten dühös voltam, persze az orosz vonal lényege, hogy az emberi sorsot úgy jellemzi, hogy van egy aranykor, egy felfutás, utána pedig az elkerülhetetlen hanyatlás és a vég. Ez ellen pedig egyre jobban tiltakozom, orosz szerelem ide, vagy oda. Akkor is lesz még aranykor....Ja, és Spirónak megjelent az új könyve. Még csak belenéztem a boltban és megdobbant a szívem, jövő havi cashflowba fér majd bele, de orosz sztorit írt!!! Szerintem olvassa a blogomat. Spiro, a nagy kedvenc. És orosz.... Értitek...