Halkan mondom, hogy nehogy elkiabáljam, de ma mindenki a helyén, iskolaaaaaaa.... Jó, hát két nap múlva hétvége, de mindegy, már irányban vagyunk, tegnap egy kis kitérővel megvolt az utolsó vérvétel. Remélem ezzel le is tudhatjuk a mononukleózist. Pá!
Túl vagyunk a nyúlon, hajnalban lóhalálában szórtam ki a csokibogyókat, csörögtem, zörögtem, csodálom, hogy nem buktam le. 12 éve varázsolunk, hihetetlen.... A-nál talán még egy két év és nem lesz hamuhintés többet, aztán vége... De szar...
A nyúl előtt még voltunk hajnalig a régi társasággal. Amikor elővették a fényképezőgépet, rájöttem, hogy olyan, mint egy osztálytalálkozó. Az Instantból végül egyesével hazaszivárogtunk, Zs. tökéletesen megfogalmazta egyébként, hogy miért érezzük az ilyen helyeken félseggel magunkat. Mert folyamatosan olyan, mintha útban lennénk, zavarnánk a kilátást:)))
Tavasz még mindig nincs, de mindenhol hónyulak és ilyesmi csöpög, szóval semmi újdonság benne, ha itt lekaparom. Nézzétek inkább ezt, mert a képeket ide nem szeretem feltölteni, a másik blog meg csak képes:
A héten voltam mászni, hónaaljban erősödtem, szóval alig tudom lecsukni a kezem. Pénteken is megyek A-val, csak még ki kell találnom, hogy hová vigyem. Mármint nem Bundi A-val, mert ő még kíméli a máját:) Húsvétkor B-től kapott egy csokicsibét, de feljajdultak, hogy jaj, tojáslikőrös! Mondtam nagyvonalúan, hogy majd kinyalogatom előtte, a maradékot majd megeszi. Aztán néztek rám, hogy de nem ihat a mája miatt....
Hétvégén megyünk merülni. Nem mondom, hogy nem aggódok, kicsit úgy érzem, hogy folyamatosan a saját határaimat feszegetjük, de egy medencébe azért csak le tudok merülni búvárruhában. Azt a pillanatot viszont egyáltalán nem várom, amikor a sötétkék, hullámzó vízbe bevágnak... Ehhez képest felmászni ott, ahol lenéztem a nyílegyenes falon, hogy én itt soha nem mászom fel, egy izgalmas kalad. Már mászom is!! Ugye, hogy minden relatív?
Könyvem halad, Nem tudok egyszerre sokat írni, különben lószar lesz belőle, de egyszer csak kész lesz. Agyrágónak letöltöttem néhány sorozatot. A Homeland közös ügyünk, kiváló. Mondjuk egyik nap álltam a tévé előtt és egy reklámmal determinálták, hogy merre halad a dolog, de mindegy, így is jó. Elkezdtem az American Horror Storyt, kizárólag csak világosban nézhetem, mert beszarás. Ez van, a horrorperverzióm valahogy megmaradt, de legalább nem akarom másra erőltetni már. Khm... És akkora öröm ért, hogy a Gengszterkorzóból egy egész évaddal le vagyunk maradva!! Szegény Darmody nélkül új évad...
Ezek mennem, most mennem kell főzni, hogy Bundi ne haljon éhen a suliban. Egyébként nagyon büszke magára, hogy neki bevitt cucca van. Mondjuk megnézném majd a konyhások fejét, amikor két hét múlva bontják a dobozát, előre izgulva, hogy most vajon mi várja ezt a gyereket. A KÖJÁLt ne küldjék rám, ennyi:D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.