Mire elkezdenénk megint a normális hétköznapokat, itt a tavaszi szünet, szóval kemény három napom van, hogy a húsvéti összecsapásra felszívjam magam. Fél kézzel majd dolgozom, másikkal pedig nyakamba veszem a beszerzőhelyeket. Egyébként milyen jó, hogy már nem kell attól félni, hogy elfogynak a csokinyulak, és az is, hogy Bundi még nem olvassa a blogomat:) Panna, te már nem hiszel a nyúlban, ugye?:DD

Egyébként szívatom magam, az áprilisi ebédbefizetésről lecsúsztam, ezért választhatok: Vagy minden nap hazahozom Andrást ebéd előtt, vagy beviszem neki. Lepörgetve az elmúlt egy hónap itthoni tanulását, előbb ugrok az aligátorok közé, mint bevállalja egy hónapnyi délutáni leckeírást, szóval azzal a lendülettel, hogy amúgy is májkímélő diétán van, beviszem a kajáját dobozban. Ez van. De mivel négy napja még hajnalban hányást töröltem a padlóról, nem is akkora áldozat ez.

Látszólag egyébként teljesen jól van mindenki. Azért is jó ezt írni, mert amikor kijöttünk a kórházból egy fityinget nem adtam volna, hogy megússzuk például az osztályon végigsöprő fosós-hányóst. Úgy jöttünk el ugyanis, hogy nagyon szarul volt Bundi, de én hazaloptam, mert volt egy olyan belső megérzésem, hogy ez csak az ideg miatt van, hogy megint nem engedik ki. Ennek örömére, egy hét után úgy robbant be itthon az ajtón, hogy köszönés helyett végighányta a konyhát és a fürdőt P. és az apja legnagyobb döbbenetére. Azóta egyszer még eljátszotta, hiába, tudunk élni.

Panna, bár megtiltotta, hogy írjak róla, de azért dokumentálom, hogy megvannak a felvételi eredmények és felvették a Treffortba. Mit is mondjak, büszke vagyok rá, most született a kis izéke, erre most meg gimis lesz...:)

Egyébként teljesen maminaplóba megyek át, pedig volt a hétvégén felnőtt élményem is. Koncerten voltunk pénteken, ami annyira jó volt, a pasas meghalt a színpadon és egyáltalán. Pici, koszos pince kiöregedett rockerekkel, de akkor is! Mondjuk messziről indultak, mert a szintetizátoros kiköpött Zambó Krisztián, aki zenélés közben félkézzel lepakolta az üres üvegeket, az egyik énekes Findusz gatyában lépett fel a Pettson és Finduszból, a gitáros pedig befordult Mester Tamás imitátor tág pupillákkal. Alig fértek el a színpadon, de Jegger mozgás rendben volt. Mert hát ilyen a rock:) Ja, másnap pedig énekeltünk, a szokásos dramaturgiával. És hát másnap pedig másnap volt...

Hosszú töprengés után úgy döntöttem, hogy megpróbálok leszámolni a húsevésemmel. Az a baj ezzel az egésszel, hogy mindig valami új szeletet kell kibontanom a hollisztikus világkép felfedezése közben. Így eljutottam odáig, hogy lelkiismerettel iszom a tejet és eszem a sajtot és a tojást is. Mondjuk a teljes vegaság nagyon a véglet és nem ringatom magam hiú ábrándokba, de azért, megfelelő alázattal biztos megoldhatnám. Nem mondom, hogy nem eszem a húsvéti sonkából, de már a kicsi változás is előrelépés, hogy ne egyen meg a rák és a depresszió. Mondjuk emlékszem, amikor elkezdtem futni néhány éve és azonnal, nagyon gyorsan sokat akartam egyszerre, majdnem meghaltam, mert becsípődött a nyakamban egy ideg. Tavaly pedig, amikor elkezdtem a szobában egyhelyben futni, egy hétig nem tudtam lábraállni, belázaodtam és úgy néztem ki, mint aki beszart. Szóval a végletek.

ui: Üzenem a tavasznak, hogy rohadjon meg, amúgy sem szeretem, mert türelmetlen vagyok hozzá, de most már az a legjobb, ha egyből a nyár jön inkább....