Néha úgy érzem, mintha zuhannék. Világos, hogy senki sem kap el, a kérdés már csak az, hogy a föld állít majd meg, vagy meg tudok kapaszkodni valahol. Háborúban, krízisben nincs depresszió. Depresszióban háború és krízis van. Csak belül. A modern embernek az utóbbi jut, mert mióta felszabadította saját magát gépekkel, az eszmék is funkciójukat vesztették.

Megint nincs kocsim, omájgád, és a konzumidiótizmus minden jelét mutatom. Igaz, már képes vagyok két napra előre vásárolni, mert ugye a normális közért kocsitávolságban van, de az időmet még nem tudom jól beosztani. Az viszont tény, hogy a kocsival nem kényelmet, hanem időt nyerünk. Egy suli-szakkör párosítás másfél óra. Kocsival 15 perc. A kérdés már csak az, hogy értelmesen használjuk-e föl a technikával szerzett időt? A nagy szart. 0101010101. Ezeket váltogatjuk. Valahogy és valahol. Így az index cikke, miszerint átvehetik-e a gépek az irányítást az emberek fölött idejét múlt. Átvették...