Pannának mattot adtam. Vittem neki körtét, gondoltam értelmesen is beszélgetek egy kicsit. Ártalmatlanul kezdtem...
Pannácska... Ha felnézel a csillagokra, mit látsz? (döbbent fej). Hát a saját múltadat. (riadt pislogás). Hiszen a csillagok fényei néhány milliárd évesek, így egyszerre állsz a saját múltad mellett a jelenedben. (száj kitát). Vagyis úgy értem, hogy az idő és a tér tulajdonképpen egy és ugyan az. Mert amikor rám nézel, akkor is csak a múltat látod, hiszen, mire eljut hozzád a képem, érzékeled és értelmezed, addigra már nem is az történik. És minél messzebb vagyok, annál régebbi képet látsz (döbbent csend) Tudod egyébként, hogy az energia úgy manifesztálódik a valóságodba, mint ahogy a fény berobban, ez a teremtés. Vagyis a saját illúziónkba válik "valósággá".
Pannácska elfelejtett rágni is...
A család szerint ezekkel a dolgokkal egyébként veszélyes vagyok, mert váratlanul csapok le.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.