Tökéletesen működik a vonzás törvénye nálunk. Az utóbbi időben pont egyetlen egy macskára sem vágytam, minden pillanatban arra gondoltam, hogy ez a karikás mintájú izéke azért van itt, hogy megkeserítsen a folytonos monitoringozásával. Ennek örömére hozzánk verődött még egy kis szerencsétlen, egyszerűen ide költözött és nem lehet meggyőzni, hogy nem itt lakik. Mit tehettem, adtam neki enni, azóta saját macskább, mint a saját macska. Fehér, szürke, ronda és bárgyú. Bodza pedig gyűlöli, üti, vágja, de nem billenti ki Finduszt, mert persze pillanatok alatt neve is lett, szóval hite szerint ő a miénk. Asszem a gyerekeknek az egyetlen kapocs az állatokhoz a névadás, de tulajdonképpen a felnőtteknél is van ez így a gyerekekkel. Tényleg milyen jó pofa, vagy jópofa csomó nevet kitalálni, aztán potyognak a kölykök, mint a szilva. Ez mondjuk egy határozottan köcsög megállapítás, bár itt jegyzem meg, énélményből dolgozom. Az egyetlen inspirációm a Vince név megvalósítása lenne, vagy egy Rozi, bár gusztusosnak tartom az újgenerációs babakocsikat is. Olyan cukik. Szóval magam vagyok paraszt és antianya.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.