A helyzet az, hogy az írás belülről fakadó tevékenység. Így, ha nincs belül egyéb, mint üvöltözés, kétségbeesés és fájdalom, nem igen van ezen kívül mit írni. A dolog azért érdekes, mert ezekért senki sem fog fizetni, olyan témák előtt pedig, mint a gyerekek sportos és egészséges táplálkozása, merev szemekkel fogok öt órát ülni, üres monitorral. Lassan, de biztosan haladok a teljes szétcsúszás felé, különösen most izgi, hogy nem nagyon engedhetem meg ezt a luxust. Na, mindegy, felállni, azt mindig kell tudni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.