Vasmacs

Nem is mondtam, hogy elköltözött a szomszéd G. Ez 15 éve, sőt, 2 éve még elképzelhetetlen volt. Most nyár végén viszont meghalt a nagypapa és borult a bili, G-t az összes rokon a helyére tette, persze nem is csodálkozom. Képet már láttatok ról, nem ekézném most, mindenesetre egyik szemem sír, a másik nevet. Ilyen arcot, a valóságtól ennyire elrugaszkodott valakit többet nem kapunk ide, max. Lipóról. Viszont megszűnik az a sok hétköznapi idiótaság. IIIIIstíííí!!! Had telefonáljak. Istííííí! Van egy kis pénzed? Stb. Stb..

Egyébként a házunk G. dédapja által építetett, 100 éve. Annyi formája, stílusa volt  már ennek a 100 négyzetméternek, hogy egy regényt megtölthetne az elmúlt évszázad családi drámáival, történéseival, ha nagyok lesznek a gyerekek, megírom könyvben, kedvenc témáim egyike. G. és anyukája háza egy generációval fiatalabb, de persze az sem mai. A nagypapáé volt egyébként a fél utca, igazán ügyes és élelmes ember volt, vele együtt egy kor süllyedt el nyáron. A pincénkben például van egy befalazott rész, ahol egy télgla esett csak ki, sejtetve a mögötte lévő helységet. Évek óta készülünk, hogy kibontjuk, de persze soha, izgalmasabb, hogy azt gondoljuk, kincsek vannak a fal mögött. Vagy befalazott SS tisztek. Ne felejtsük el, hogy G. bácsi aranyműves volt...

A történet keserédes és szomorú része, hogy M. néni, akit három éve nyáron találtunk meg a házában, halála előtt néhány hónappal fejezte be a festést, az ajtók ablakok átmázolását. Soha nem volt olyan izgatott, mint akkor, mutogatta, reggeltől estig beszélt róla. A napokban megkaptuk a bontási végzést, mert az új tulaj persze új házat húz fel, nem is egyet. Azóta pedig, ha elmegyek a kertben a ház mellett, halk zongoraszót hallok a kiürült házból. Illúzió... vagy egy kor búcsúja...