Befejezve Spirót, gondoltam egyet, mert ez egy olyan könyv, amit meg lehet rágni, meg cipelni kell magunkban, most már mindig. Elolvastam néhány kritikát, amik hemzsegnek az idézetketől, a legalapvetőbb, fanyarabb, mindent elárulóbb azonban sehol sincs, amikor Jézus istenítéséről beszél neki a fia, Uri pedig felsóhajt:
"...Ha értenék, gondolta Uri, elmondanám, hogy most vettem le a kezemet az emberiségről végleg..."
És hogy sehol sincs párhuzam a mai politikával, embertelen emberrel... De mindegy, olvasni kell, nem magyarázni.
Egyébként meg azon gondolkodtam mostanában sokat, hogy teljesen feleslegesen olvastam már korán jó könyveket, mert így nem is emlékszem rájuk, de újra sem olvasom. Hetedikben például Victor Hugo-t olvastam, meg Mester és Margaritát első gimiben. Csak nyomokban van meg, a hangulat, hogy imádtam őket, Védett férfiak, meg ilyenek. Egyébként homály. Ha elkezdeném, nyomokban visszajönne, akkor kifordulna a kezemből, mert hát annyi könyvet nem olvastam még, sajnálom rá az időt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.