A királyi esküvőt hallgatva a rádióban, ahogy a szigorú ceremóniát figyeltem, arra gondoltam, hogy mennyire máshogy látok nagyként dolgokat. Ilyenekre gondolok:
Anyai ágon erős baloldali vonalat képviselve, anyám nevelőapja, nagybátyja, művésznevén bátyja, na szóval rendszeresen vadásztatott, úgy, ahogy kell. Az ilyen-olyan magas pártkapcsolatait is megvadásztatta, megvendégelte rendszeresen, ezeket az embereket mi végig asszisztáltuk és mint megszállókat, utáltuk is rendesen, apám, tesóm és én. Lehet, hogy anyám is, de ő azért nem mert, vagy akart lázadni. Főleg azért, mert a rendszeresen visszatérő vendégek a család barátai is voltak, persze gyerekként nem nagyon láttuk át ezt az egész szövevényt, most viszont elgondolkodtam, hogy anyám elég liberális volt velünk. Mert amit mi levettünk, hogy megjelennek, megeszik a legjobb sütiket, a félretett kajákat és nyalja a valagukat a két öreg. Anyám nem merte annyira. Ma gondolkoztam rajta, hogy ha mondjuk hozzánk jönne a belügyminiszter, meg a nemtudommilyen miniszter, lehet, hogy némi belátást várnék a gyerekektől. Hányszor szivattuk őket, istenem...Tekintve az akkori sötét retorziókat, képtelenség, hogy anyám nem rettegett attól, hogy a hülye családja mikor húzza ki a gyufát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.