Pénteken sajnos sikerült több helyen megjelenni és több embert megbántani, mint kellett volna. Persze mondhatnám, hogy az alkohol, dehát nem is ittam sokat, csak megint nem gondolkodtam-tunk eleget.

A régi társaság már nagyon régóta nincs is, ami egyrészt nem jó érzés, de az idő ugye múlik és a dolgok meg történnek, így nyilván mindenki éli tovább az életét, szóval igazán kár volt belekakálni az egészbe. Nem akartuk mi megbántani a két fiút, és végülis azért ugrottunk be hozzájuk, mert mégis csak érdekelt, hogy hogy vannak, de a hangulat valahogy olyan volt, mintha a légyfing megállt volna a levegőben, mi pedig alapoztunk, szóval nemigen tudtunk a helyzettel mit kezdeni, még csak fel sem készültünk a kérdésekre, hogy miért csak most jöttünk, és miért megyünk tovább. Néhány bunkó mondattal tehát helyreraktam a dolgokat, determinálva ezzel néhány kapcsolatot, de azért van ennek előzménye.

Például az, hogy az elmúlt másfél évben egyetlen levélre, programra nem reagáltak, ennek fényében nem is tudom, hogy végülis mit vártak, az volt meglepő, hogy benéztünk. Egyébként tényleg. Mondhatnám, hogy szépítésként meghívnám őket egy kertipartira, de végülis minek, magas labda lenne, amit könnyű lecsapni. Hát igen, így múlnak el a dolgok, de azért sajnálom.

Amúgy az este jó volt, énekeltünk, táncoltunk, hétkor pedig, amikor elkezdték fúrni a munkások a falat, azt sem tudtam, hogy hol vagyok hirtelen.

ps: csak azt sajnálom, hogy a buli utolsó órájából kimaradtam, mesélés alapján nagyon vicces lehetett:)