Vasmacs

Kedves Naplóm!

Végre felvirradt ez a nap is, hosszú évtizedek után minden a helyére került. Mi, a büszke magyar nép méltón birtokolhatjuk Közép-Európa, az EU, mind az öt kontinens, de tulajdonképpen az egész világegyetem vezető helyét. S mivel semmiképpen sem haladhatunk visszafelé, nem változtathatunk meg döntéseket, amik ellen nálunk nagyobb, erősebb, esetleg sikeresebb nemzetek - olyan nemzetek pedig nincsenek-hangot emelnek, megyünk tovább a széllel szemben. Elvégre nem lehetünk önbizalomhiányos ország, és különben is, a szél velünk fúj egyirányban, ezt a történelem mindig bebizonyította. Kedves Barátaim, Testvéreim, most megmutatjuk, hogy több mint ezeréves törekvéseink nem voltak hiábavalóak, hogy ez a kicsiny nép, Európa szívében mert, mer nagyot álmodni!Még akkor is, ha innentől kezdve a dolgok jelentős része csak álom marad, megint, továbbra is, mint ahogy Tas és Huba óta mindig is kollektív kardunkba dőltünk, persze rajtunk kívülálló okok miatt. De, mint tudjuk, egy nemzet sem léphet ki a karmájából, még akkor sem, ha körülöttünk szinte papírforma a felemelkedés, a sorbarendezés, a mérlegelés, az ésszerűség, és megannyi más, ami a XXI. század politikai és társadalmi képét meghatározza. Vagyis meghatározhatná. A kérdés pedig már csak az, hogy a megrajzolatlan határokon túl, meddig mehetünk, mikor kapjuk meg a fricskát az orrunkra, s mikor vesszük a kabátunkat újabb csalódott és értetlen tömeget követve. Zsidók, ötvenhatosok, most pedig jönnek, azaz mennek majd a tanácstalanok. Sosem lesz vége, ez a levegő pedig így, vagy úgy, de mindenképpen beszorult ide a Kárpát-medencébe, a baj végülis csak ez lehet...