András a pedálok közé csapott, én meg egyszer csak nem értem el. Aztán a sarkon megvárt, mikor pedig odaértem, négyrét görnyedve kerestem a levegőt. A kocsmában, ahelyett, hogy hoztak volna egy életmentő hosszúlépést, majd meghaltak a röhögéstől. Bedühödtem, és kivittem a bringámat, oktatás ezennel kipipálva.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.