Ma végleg bebizonyosodott, sőt, már tegnap, hogy a két gyerek csak együtt baromi hangos. Anyám békésen el van a Balcsin Bunderasal, mi pedig Pannával éljük csütörtökig az egy gyerekesek könnyű életét. Mermostkomolyan, mit csinál az, akinek csak egy gyereke van, aki már képes feneket törölni, ken magának szorult helyzetekben kenyeret is, egyedül fürdik és öltözködik, valamint egyedül szórakoztatja magát könyvvel, zenével, rajzzal, földön, vizen, levegőben.Mégis mit? Nyilván unatkozik és csinál gyorsan még egy gyereket, mert túl nagy a csönd és mert el nem tudja képzelni, hogy kettővel milyen.
Viszont így már nem az igazi, mármint Bunderasz nélkül, a kiskirályfi feje nagyon hiányzik ugyanis, a sok okostojás dolgával együtt. Szóval nekünk, Hős Anyáknak semmi sem jó. Ha itt vannak, ha nem, szenvedünk.Bár a "ha nem"-nél, most egy kicsit túloztam, ugyanis a gondolatok a papíron csak úgy suhannak. Már csak korunk máácsó színészének néhány halovány sztoriját kellene valahogy összegyúrnom a fertőtlenítéssel, tisztítással, melyről egyelőre halvány gőzöm sincs, hogy hogyan. Talán befosatom, mint váratlan helyzet, azt aztán lehetne tisztítani, de nem játszom a tűzzel...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.