A kocsi tele, természetesen az utastér üres, hiszen van ugye a camel férjem, Gy. A csomagtartó minden négyzetcentije kitöltve, még az utolsó köröket futom, kis folyékony mosószer, kis frissítő kendőcske, hányás elleni homeobogyó, kávé, úti társas, naptej, elem, kártya...és valahány név a naptárban.
Hamarosan képekkel jelentkezem, mindegyik kék lesz és fehér és ragyogóóó!
ui: de azért, hogy az agysejtek ne lankadjanak, még egy cikket bepréselek fekvés előtt. Egyébként, az igazi kiteljesülés az lesz, amikor a tengerparton ülök a naplemente előtt és majd írok. A nyálat pedig töröljétek le a monitorról.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.