A könyvemben csak mostanra, úgy kb. a 450. oldalra lendültem bele, már majdnem félre dobtam, pedig az nagyon ritka, mindenevő vagyok. Mert hát hol érdekel engem a kommunizmus alulról építkező szervezete, szociodrámának oké, de az a sok elvi vita az eszméről...Aztán kitört a háború és annyira lebilincselt az a leírás, amivel átéltem azt a hihetetlen kort, amikor az emberek maguk sem hitték el a folyton megdöbbentő következő lépést és igazat tudtam adni minden oldalon állónak. A háború nekünk már csak egy fekete-fehér híradó, vagy történelem óra, pedig nem is volt olyan régen, ha pedig nem lett volna türelmem eljutni majdnem félezer oldalig, sosem érint meg engem sem az egész emberi és tulajdonképpen teljesen egyszerű oldala, fasizmussal, kommunistákkal, partizánokkal, besúgokkal, bosszúállókkal, túlélőkkel, gyászolókkal. Nem kellenek ide történelem órák, egyszerűen tanítsuk csak meg a gyerekeinket értően olvasni, hogy Harry Potteren kívül is akarjanak majd könyvet a kezükbe venni, akkor pedig kinyílik előttük a világ.
ps._ egyébként Rowling (jogy ezt is nekem kell észrevenni, mikor marhaságot írok:) ) nem is biztos, hogy olyan jót tett a gyerekekkel ezzel a sagával. Gyakorlatilag több nemzedéket elütött könyvek százaitól, mert csak Harry Pottert akarnak olvasni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.