Ha ideális blogger lennék, akkor most arról is írnék, hogy a hétvégénk tökéletes és ideális volt, de ez a kutyát sem érdekelné. Pedig volt minden benne: munka, elhajlás,gyerekezés, gyerekezés és még gyerekezés is.
Egyébként, minden gyerek nélküli napon rájövök arra az örök igazságra, hogy gyerek nélkül, szétcsúszott, link alak lennék. Pedig hát a munka az, ami összekap, s mivel B ( a kisebb) is itt volt hétvégén, volt miért időben felkelni, kakaót főzni, egyébiránt délig ki nem robbantott volna senki.
Dokumentált gyerekmunka:
Aztán énekeltünk megint, összeállt a repertoárunk, van tiltólistánk is, amit megtiltottam, hogy Gy. hagyjon elénekelni. Olyan futurisztikus volt az egész, mert akkor mentünk mulatni, amikor máskor jönni szoktunk, de az első pálinka feledtette ezt a kényelmetlen érzést.
Láttuk B. és Sz. építkezését is, nem mondom, hogy megnyugtató, hogy más is úgy járt, mint mi, de azért jó, hogy nem egyedül ülünk a kakiban. Nekünk legalább nem szedik le a tetőnket.
Itt még B. örül, de néhány hét, és letörlődik a vigyor a fejéről:))))
G-nek megígértem, hogy írok róla, egyébként nagy játékos, tényleg. Minden buliba kisebb csúszással érkezik, így van esélye józanul is megszemlélni az ütközet résztvevőit. Aztán, látva a nagy űrt önmaga és köztünk, gyorsan ráerősít, a tetőfokot pedig, valahogy mindig zárórakor éri el. Reméljük, gyümölcsöző volt a szombat este zárása, a végkifejletet már nem láttuk, de mindenképpen szőke volt és dekoratív.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.