Vasmacs

Újabb hétvége, újabb taknyos gyerekek. Panna kifelé, Andris befelé tart a kórságba, utóbbi köhög is. Tulajdonképpen már teljest természetességgel kezeljük a dolgokat, néha sportból lázat is mérek (az egyik doktor nénik szerint ne méregessem folyton, pszichológiailag sokkal jobb). Vasárnapra bringázást terveztünk, remélem összekapják addigra magukat, ez a taknyos idő nem tett jót senkinek a héten.

Különösen szegény munkás szakijainknak, szegény banda annyit ázott a ház körül, mint még soha. Én mindig is nehezen kezeltem az ilyen megbízásos dolgokat, mert úgy sajnálom azt, aki az én dolgaimmal fárad. Ezért gyakorlatilag az egész napom meghatározza, hogy bent aktívan sajnálkodom, s bár mondjuk főzhetnék nagyokat nekik, erre azonban sem időm, sem képességem, ezért mindenféle pogácsával, meg palacsintával próbálom biztosítani őket a lojalitásomról. Gondolom őket meg kint zavarja az én benti jelenlétem. 

A ház viszont gyönyörű lesz, a színéről még mindig fogalmunk sincs. Milyen érdekes egyébként, hogy már most nehéz visszagondolni, arra a műemléki állapotra, amilyen volt, mondjuk két hete. 

Nagyon nehéz nekiállni dolgozni, az internet mindennek a gátja. Blogok, hírek, levelek, beszippant a virtuális tér. Találtam a tegnapi kotkodácsolás kapcsán két új blogot, thx., egy úgyis behalt a régiek közül, panzej pedig igazán szórakoztató, pepperé is jó, szóval hajrá, lehet jó blogokat ajánlani! Irány, a pénteki, országosan agyhalott munka!