Basszamegakurvaélet, hogy miért kell nekem temetést interneten néznem, meg miért kell temetést bulvárra felrakni, én miért nyitom ki és egyáltalán miért van bulvár..

Olyan fájdalomentesített életet élünk egyébként, hogy egy temetés, nemhogy idegen, de annyira lehetetlen is, hogy elmondhatatlan. El kell felejteni, meg túlélni valahogy. Nálunk például számos fénykép van a családi albumban néhány rokon temetéséről, ezt egyébként soha nem értettem, hogy mi az istennek kell ott fényképezni, a fényképet pedig albumba tenni, dehát lehet, hogy majd, mint sok minden mást is, szépen az idővel együtt bedolgozom.

Erre a hétre egyébként három neves temetés is esik, az első ugye Daróczy, ami tanulságos példa minenkinek, mi minden háborog az emberben (idióta, idióta...önző pöcs, mert akibe annyi értelem szorult, mint a Daróczyba, az tudja, hogy ilyet nem lehet, soha, semmilyen körülmények között, mindig fel kell állni és nem lehetünk nagyvonalúak magunkkal).

Aztán pénteken a nagybátyánk, aki mégnagyobb pöcs volt, de tényleg, igaz, anyámra rászóltam, amikor telefonban hersegett "Hát, hm, nyugodjon békében, na, mást nem mondhatok", közben a hangjában hallottam azt a nem kicsi elégtételt, amit végre elvehetett, hogy ő bizony szarik arra, hogy meghalt, mint ahogy a másik fél is szart arra, hogy kipusztult az egész családja. Bár sok mindent megértek vele kapcsolatban, hogy miért nem nézett vissza a családjában soha, és miért volt összeférhetetlen (a nyughatatlan, elégedetlen, kompromisszumot és igazságtalanságot nem tűrő varga vér, ugye...) mindenkivel. Azért vannak dolgok, amiket az ember nyilván nem felejt, így anyámat fel is mentem magamban. És az egészből engem csak annyi érdekel, hogy Andris talán valamit örökölt a varga labdakezelésből, ugyanis kiválóan használja mindkét lábát, ballal és jobbal és pontosan lő, így valami respektet a papa is kaphatna, mert hát ő élte le a tesója mellett, árnyékban az életét, pedig szintén remekül focizott. Én pedig, már csak azon filózom, hogy milyen géneket örököltünk, a három fiú közül egy sem érte meg a 65. évét, 54, 59, 65. És mostantól nincs már senki a varga ágról, fiú ágon kihaltak...

A harmadik temetés nem érint egyáltalán (végülis a többi sem, csak elgondolkodtat), csak elképeszt, hogy egy egész kormánynak vége egy huszárvágással, érdemes az elnöki vonatozást megfontolni innentől kezdve...

Szóval ilyen vidám hét ez.