Tegnap, már majdnem kiléptünk a kapun, amikor atomjaira hullott a kerti asztalunk, azaz szétrobbant az üvege. Meg aztán a fejem is, majdnem. Most tehát, míg tavaly volt két hintaágyunk is és remek kerti szettünk, idén egy darab hintaágy sincs és ugye asztal sem. De, hogy valami fejlődést is mutassunk, a ház le lesz szigetelve és bolhasárgára festve, valamint járda is lesz és díszkő. Ezek mennek.

Már csak a fogorvost kellene elkapnom, hogy átadhassam neki az üveg borát, amit nyiéván tovább ad majd, de csokit csak nem vihetek neki, egy fogorvosnak milyen már:) Mivel holnap után már az új szám jelenik meg, még éppen időben vagyok (rohadt link ugye). Ma már voltam egyébként majdnem egy interjún, de induláskor derült ki, hogy holnap reggel kell mennem, több órát tébláboltam a temetőben, és fél seggel intéztem a dolgaimat mailen. Nincs még Pannának húsvéti meglepetése, tesómnak is be kell szülinapoznom, húsvétra is be kell vásárolnom kaját, valamint Gy-nek főzni itthonra, mert ő itthon marad építkezni. Szegény, szegény férfi nép... Minden ünnep így kezdődik, eleve szétesve.