A dolgok mindig addig érdekesek, amíg meg nem ismerjük őket. Oviban, a sokat emlegetett kertész bácsi, akinek a bajsza sem serken még, hát egyszer csak szóbaelegyedett velem (gondolom teljesítenie kellett mindenki felé az ötéves tervet, hamarost lelép az állásából), miközben kint sütkéreztünk ebéd után az ovi udvarán. Alig húsz perc alatt elmesélte Tomi "bácsi" multját, jelenét és nehéz, de bíztató jövőjét. Szerelmi életét, problémáit a munkahelyén, valamint családi terheltségét, ambícióit, baráti szálait, vélt, vagy valós lehetőségeit. Hiában, amíg pajkosan mosolygott csak, izgalmasabb volt, így nem lehetett más szerepem, csak az érett gondolkodású nőé, "Tanulj Tomi bácsi, hogy legalább az érettségid meglegyen!" siccc:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.