Vasmacs

A mi házunk egy igazi átalakuló művész. Sokszor sajnálom, hogy nem látom egyben, hogy mi minden történt a falai között, de tulajdonképpen nem panaszkodhatom, mi is hagytunk nyomot már rajta rendesen. De most ne kanyarodjunk el a konyhától! A következő poszt hosszú lesz és zagyva, pont olyan, mint amilyen a problémamegoldó képességünk!

.

Konyha, mint olyan, egy helységet kivéve, a lakás minden zugában volt már. Amikor először ide jöttem, a mostani mosókonyhának használt konyha volt a vezérszál, itt éltek ugye öcsiék is, mióta pedig elmentek, valahogy nem tudunk mit kezdeni a helységgel, azon kívül, hogy ez az elfekvő részleg. Szóval, ifjú korunk hajnalán, a mostani Panna szoba helyén, amikor még egy nagy helység volt a két gyerekszoba és a folyosó, ott ütöttük fel az ideiglenes, első saját konyhánkat, a sarokban, áámerikai jelleggel, sajátos értelmezésben: eldöntöttünk egy szekrényt, az volt az átadó, mögötte pedig egy másik szekrényen a pult, egy fridzsi és gáztűzhely. Ha őszinte akarok lenni, ezt szerettem a legjobban, akármilyen is volt, de aztán Pannával újabb szelek fújtak, a jelszó a helységesítés volt. Így építettük be a teraszt, persze konyhának, s nappaliból lettek miniszobák, hálóból nappali, csak a fürdő maradt eredeti minőségében.

Az új konyha, made by hand, kék lett, mert akkor kék korszakom volt, fene tudja, hogy miért, soha semmim sem volt kék, de a konyhabútor sötét és világos kék színekből épült, szívvel, lélekkel, elrejtett üzenetekkel a szekrények belsejében, jelszó: üzenet a jövőnek.

Andris érkezésével újra beindult a helységvariáló gépezet, öcsiék közben elmentek- ezzel jelentős területet szerezvén- mi pedig ott áltunk három mazsolányi szobával, amiből egy valahol Csömör környékén fekszik, és két nappalival, amiből az egyik egy átjáró cső tulajdonképpen, négy nyílászáróval. Így, a gyerekek mellett továbbra is maradtunk az Á (igen á-val), nappaliban, mint átjáró. Gyerekek kiválóan becsapódhatnak éjszakánként, de aki csak betér hozzánk, az első pillanatban a nászággyal találja magát szemközt, s bárhová akar bárki menni, rajtunk, azaz a "hálónkon" garantáltan át kell mennie.

A konyha kérdés tehát újra (5 éve) napirendre került. Vigyük odébb megint, úgy is csak négyen férünk el benne, csak félseggel, nincs előszobánk, és milyen kiváló háló lenne a konyhából. Innentől kezdve, a dolog elméleti síkon folytatódik tovább, verziók időrendben:

1, Legyen egy konyhafülke a B, fürdőben, ami nincs felújítva, így a hálónk egy sorba kerülhet a gyerekek szobájával, lesz egy átjáró-nappali dolgozónk, egy nappali-nappalink és egy kis konyhánk, kis ebédlővel (volt mama szoba). A gyenge pontok a megszűnt vendég-mama szoba, hátsó helység (előszobával, kamrával, konyhával együtt kb. 20 nm), továbbra is vannak, de úgy, mint volt és minek. -Ezen én agyaltam csak, több hónapig.

2, Mostani konyhából háló, átjáró-hálóból pedig nappali konyha. Minden király, több évig dédelgettem, hogy ez atuti befutó, most már ez lesz a nyerő, hiszen minden megtalálja a helyét, de sajnos Gy. nem érezte magáénak a dolgot, talán ezért sem került egy szálka sem, sőt, egy gondolat impulzus sem általa a cél érdekében odébb.

3, Ez a legújabb verzió, bár gyakorlatilag ezzel indult minden. A hátsó konyha felújítása, mostani hálósítása. Nem tudom, hogy ez min dől be, ha bedől, kicsit furcsán nézhettem Gy-re, amikor hétvégén Mama felvetésére, már minden mindegy alapon támogattam a hátsó konyha előléptetését. Gy. rámnézett: Csak ezen múlik? Újítsuk fel? (az Á fürdőben egy éve és két hónapja nincs a tükör fölött lámpa, mert kiégett. Én nem érem el, és különben is, elvi kérdés.)

Az elmúlt években körülbelül 100 papír tervet szerveztem, számoltam/tunk konyhát, a ház minden külön pontjába, szegletébe és mindegyikben biztos voltam, hogy most ez meglesz, igen, jövőre már az új és végleges felállásban vágjuk a karácsonyi négerkockát. Láttam a székeket, szekrényeket, függönyt, sótartót, kiegészítőket. Valamiért nem akar elindulni a dolog, de semmi sem véletlen. Lehet, hogy még mindig nem találtuk el a megfelelő helységet, a B, nappali még nem volt konyha soha.

Szóval ilyen házban lakunk mi, fantáziadús és soha nem tudhatod, hogy a hálóban eszed-e éppen a csülköt, vagy a konyhában bujálkodsz...De végülis teljesen mindegy, a lényeg az életérzésen van, a fenti sorokból pedig láthatod, hogy itt még a ház is mozgásban van.