Egyszer még...találjanak rám, aztán dobjanak el. Vigyenek fel magasra, hogy lelökhessenek. Igérjenek meg mindent, hogy ne tartsanak be semmit, vagy ha igen, szédítsenek, altassanak, varázsoljanak. Bántsanak meg halálosan, hogy megvígasztalhassanak. Én akarok egyszer még a minden lenni, aztán egyszer csak semmi. Egy vállrándítás, egy eldobott cigicsikk. Anna, aki örök, az elhibázott nyakkendőkben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.